Velencei karnevál

Velence, a cölöpökre épült város, talán a világ egyik legszebb és leghangulatosabb városa, amely ehhez mérten télen-nyáron tele van emberekkel. Az igazi turistaáradat azonban a Velencei Karnevál idején érkezik, amit minden év februárjának végén tartanak. A világ számos pontjáról látogatók tízezrei érkeznek erre a két hétre. Ekkor egész Velence, de különösen a Szent Márk tér egy hatalmas bálteremmé változik, mindenütt zene szól és fantasztikus jelmezekbe öltözött emberek lepik el a várost.

A Velencei Karnevál évszázados hagyományokkal rendelkezik, első írásos emlékek, melyek megemlítik, 1094-ből származnak. A 18. században Casanova idején élte a Velencei Karnevál fénykorát, ekkor nyerte el a "karneválok városa" címet Velence. Ebben az időben a külföldi nemesség is itt szórakozott, egészen 1797-ig a Velencei Köztársaság fennállásáig. Az osztrák uralom alatt a karneváli hagyomány megszakadt és csak 1979-ben éledt újra és teljesedett ki turisztikai látványossággá. Mára a riói karnevál után a leghíresebb a világon.

A karnevál nyitóhétvégéjén, vasárnap délben az angyalrepülés (il „Volo dell‘angelo”)  esemény keretében egy díszesen, szárnyakkal felöltöztetett "angyalt" eresztenek le a Szent Márk templom harangtornyából a térre. Régen ezzel a látványossággal tisztelegtek a dózse előtt.

A híres velencei maszkok történetéről, melyek egyedivé varázsolják az egész ünnepet az a hír járja, hogy azért készítették, hogy a résztvevőket ne lehessen felismerni, így minden társadalmi osztály szabadon, együtt ünnepelhesse a farsangi szezont. Négy fajta klasszikus maszk létezik. A legismertebb a hosszú orrú Pestis Doktor maszkja, mely a velencei pestisjárvány idején viselt orvosi védőöltözet emlékét őrzi. A Volto jelmez egy sötét színű maszk egy sötét köpennyel kiegészítve. A Columbina fél arcot kitakaró, pálcával tartott álarc, és végül a Bauta, mely az egész arcot eltakarja. Néha teljes családok öltöznek be egymással harmonizáló öltözetbe. Például a Nap, a Hold és a csillagok, vagy Casanova és szeretői stb. Az álarcok és a jelmezek többsége igazi műalkotás, így az áruk is igen borsos, de mindegyik fajta álarc beszerezhető olcsóbb kiadásban a szuvenír boltokban.

Az alkalomhoz néhány szimbolikusnak számító sütemény is tartozik. Klasszikus karneváli falat a Frittelle, egy csicseriborsóból és lisztből készült, olajban sült párnácska, mely fánkhoz hasonlóan krémmel van megtöltve. A másik specialitás Galani (angyalszárny) pedig egy porhanyós, mázzal bevont péksütemény.

A Karnevál története

Ahogy Goethe mondta, "a karnevál olyan ünnepség, amit voltaképpen nem is a népnek adnak, hanem a nép adja magamagának".

A Karnevál kialakulásának nincs igazán hiteles története. Az egyik verzió szerint a velenceiek azt ünneplik minden évben, hogy 1162-ben legyőzték, és börtönbe vetették a császárhű Ulrico-t, Aquileia pátriárkáját és 12 pap szövetségesét, akik szövetkeztek a Velencei Köztársaság ellen. Ulrico-t csak annak fejében engedték el, hogy minden évben 12 kosár kenyeret, 12 disznót és egy bikát adott szabadságáért cserébe. De mintha az egész csak ürügy lenne a kérkedésre és mulatságra: évszázadokon át az üldözött, majd a dózse előtt, a Szent Márk téren lefejezett, vagy kutyákkal széttépetett bika volt Ulrico, és a 12 leölt malac voltak szövetségesei. Mára a kedvelt bikakergetés szokásává szelídült a véres hagyomány.

A karnevál eltöröl minden szabályt, kötelmet, társadalmi különbséget, álarcban minden ember egyenlő. A karnevál szó maga is római eredetű, a Lupercalia-ünnepen a római utcákon álarcos felvonulók húzta kerekeken guruló, hajó formájú szekér neve volt carrus navalis. A korai középkorban is tovább éltek az álarcos, állatjelmezes felvonulások, melyeket a katolikus egyház pogány szokásként először megpróbált kiirtani, majd inkább a hit szolgálatába állította. Így alakult ki, hogy a karnevál, vagy farsang, Vízkereszttől Hamvazószerdáig tart, s a nagy eszem-iszom dínom-dánom az ezt követő Nagyböjtre készítette fel a polgárokat: mindent meg kellett enni, hogy meg ne romoljon, ki kellett tombolni magukat, hogy aztán kegyes életet tudjanak élni. A karnevál szó másik etimológiája is erre épít; mivel a Húshagyó Kedd a Karnevál zárónapja, a szó eszerint a latin carnem levare, "a hús elhagyása" kifejezésből alakult ki.