Éltető összetevőink XXI. Grapefruit

Számtalan gyógyhatással, kedvező élettani tulajdonságokkal bíró gyümölcs létezik, de talán egyiknek sincs akkora kultusza, mint a grapefruitnak. A csak első ránézésre mediterrán gyümölcs fura hibrid, nem narancs, nem is citrom, íze különleges, van, aki rajong érte, van, aki pedig viszolyog tőle. Akár finomnak találjuk, akár nem, tagadhatatlan, hogy a grapefruit egy roppant hasznos és egyedülálló citrusféle.

A név magyarosan grépfrút, angolosan grapefruit (bár a szőlőhöz - grape - igazán nincs köze), és említhetjük citrancsnak is, holott a citrommal sincs szoros kapcsolata. Tévesen került a köznyelvben a mediterrán gyümölcs kategóriába, ugyanis származási helye a karib-térségi Barbados, legalábbis itt fedezték fel a XVIII. század derekán. A hivatalos nevén Citrus paradisi a citrusfélék legfiatalabb képviselője, olyan hibrid, mely a pomelóból (Citrus grandis) és a narancsból (Citrus sinensis) alakult ki, és ahogy az megfigyelhető, inkább a narancshoz áll közelebb.

Maga a gyümölcsfa nagyon hasonló a narancshoz, magassága a 4-6 métert is elérheti, lombja nagyon sűrű, levelei sötétzöldek, virágzata fehér. Egy-egy fa átlagosan 4-500 kilónyi termést is hoz egyszerre, természetesen a neki megfelelő trópusi, szubtrópusi klíma hatására, sajnos nálunk szinte esélytelen a növény termesztése. A zöldes-sárgás színű gyümölcs a narancsnál nagyobb, átlagosan annak másfél-, kétszerese. Íze erősen kesernyés, frissítő hatású, de az édeshez szokott szájak először bizonyára elfordulnak tőle.

A grapefruit nem csupán különleges ízéről híres, hanem széleskörű gyógyászati hatása is ismert és elismert. C- és B-vitamin tartalma kirívóan magas, az igazi érdekességek pedig a magban találhatóak. A grapefruitmagból készült kivonat rendkívül sokoldalúan felhasználható, többek közt fertőtlenítő, baktériumölő hatású, preventív gyümölcs, mely erősíti az immunrendszert.

Gyümölcsként fogyasztják oly módon, hogy a termést keresztben 2 félre vágják, és a terméshúst egy (speciális) késsel választják el a gerezdek héjától, majd kikanalazzák. Nagy méretekben a termésekből levet készítenek. A bogyók lekvár vagy zselé előállítására alkalmasak. A pektinben gazdag héj kandírozható, de olajt is szolgáltat, amelyet üdítőitalok ipari előállításához használnak fel. A magokból értékes olajt sajtolnak. A feldolgozott termések maradványai takarmányként hasznosíthatók. A virágkivonatot álmatlanság ellen és gyomorerősítőként alkalmazzák, a levélkivonatok állítólag antibiotikus hatásúak.