Filmajánló: Grand Hotel Budapest
Egy film, amiben még a statiszták is világsztárok
rendező: Wes Anderson
szereplők: Ralph Fiennes, Tony Revolori, Edward Norton, Jude Law, Bill Murray, Adrien Brody, Owen Wilson
Az 1930-as évek Közép-Európájában játszódó történet középpontjában Gustave (Ralph Fiennes), az előkelő Grand Budapest Hotel régimódi főkomornyikja, egy kihalófélben lévő foglalkozás utolsó elhivatott képviselője áll. A körülötte zajló cselekmény, egy idős arisztokrata hölgy végrendelete miatt kialakuló szövevényes krimi – ahogy azt Anderson filmjeitől megszokhattuk – csak másodlagos. Gustave nem is igazán hazudik, inkább illúziót tart fenn maga körül. Illúziót arról, hogy a boldog békeidők polgári értékrendje, a humanizmus, a magas műveltség és a kifinomultság még nem vesztek ki a 30-as évek egyre fenyegetőbb közegéből. A Grand Budapest Hotel erről a fenntartott illúzióról mesél, szellemesen és érzékenyen. Gustave alakja, csakúgy, mint maga a film, egyszerre nevetséges és szomorú.
Ralph Fiennes először szerepel a saját, bevált színészeihez ragaszkodó Wes Anderson rendező irányítása alatt. Az inkább csak drámai színészként ismert Fiennes tényleg fergetegesen hozza az elmúlt világ értékrendjét maszkként arca előtt tartó concierge figuráját.
Sokakat idegesíthet vagy taszíthat Anderson sokszor már a túlzás határáig vitt „cuki-kardigános” humora, de ez csak a felszín. A Grand Budapest Hotel története arról szól, mit jelent a második világháború előtti Közép-Európa egy élénk fantáziájú, olvasott amerikai örök-kamasz számára. Rengeteg dologról lehetne még beszélni abban az esetben, ha a Grand Budapest Hotelben felépített világ építőkockáit akarjuk mindenáron szemügyre venni: a szállodai helyszínek szemet gyönyörködtető látványvilágát, az első megtekintés alkalmával talán még felfoghatatlan mennyiségű apró poént, és a látszólag komikus történet alatt gondosan elrejtett, de azért érezhető tragikumot.
A Grand Budapest Hotel nagyszerű film, ráadásul az egy percre jutó filmsztárok arányában könnyedén felülmúlja az Ocean’s-trilógiát is, ami azért nem kis teljesítmény.
Ugyan A Grand Budapest Hotel alapjáraton egy krimis elemekkel játszadozó heist movie (egy nagy balhéra – többnyire rablásra – szövetkező csoportról szóló filmek gyűjtőneve), mégsem kell komolyan venni. A szándékosan kifejezéstelen faarccal játszó szereplők és az elnagyolt sztorielemek miatt ugyanis sokkal inkább paródiája eme műfajoknak, mint komolyan vehető darabja. Szándékosan használ kliséket (például a szereplők persze, hogy kiássák magukat a dutyiból), de ezeket mindig annyira túlzásba viszi és kifordítja, hogy a végén önkéntelenül is viccesen hatnak. Ez az a film, ahol még az erőszakos jelenetek is majdhogynem kedvesen komikusnak tűnnek.
Az meg már egyenesen a bónusz kategória, hogy a szereplők mind csúcsformában bohóckodnak. Ralph Fiennes olyankor a legjobb, amikor a saját image-éből kifordulva szórakozik, és így tesz most is, a többiek (Jeff Goldblum, Saoirse Ronan, Harvey Keitel, Adrien Brody, Jude Law, Bill Murray, Edward Norton, Tilda Swinton, Léa Seydoux, Owen Wilson, Jason Schwartzman) pedig lelkesen és viccesen asszisztálnak neki ehhez.
A Grand Budapest Hotelt nézve egy varázslatos, könnyed csodavilág vár ránk, egy egyfajta kelet-európai történelmi abszurditás, egy szép, de görbe tükör.
