Filmajánló: Vicky, Cristina Barcelona
rendező és forgatókönyvíró: Woody Allen
szereplők: Rebecca Hall (Vicky), Scarlett Johansson (Christina), Javier Bardem (Juan Antonio), Penélope Cruz (Maria Elena)
Woody Allen már a film bemutatóját megelőző interjúkban is hangsúlyozta, hogy csakis azért lett Barcelona a helyszín, mert onnan jött a pénz a filmre, de a levegőváltozás nem csak főhősnőinek, neki is jót tett. A mester felüdült és kivirult: a neurotikus New York-i játszi könnyedséggel navigálja spanyol, amerikai és angol szereplőgárdáját a mediterrán vidéken. Allen annyira friss, hogy simán beköltözik nem is egy, hanem mindjárt két fiatal nő lelkébe.
A cím összegzi a történetet - két amerikai diáklány, Vicky (Rebecca Hall - Christian Bale felesége volt a Tökéletes trükk-ben) és Cristina (Scarlett Johansson) Barcelonában töltenek egy nyarat Vicky rokonainál - és kiolvasható belőle a film teljes mértékben Hollywood-idegen, de nagyon is életszerű konklúziója, miszerint az őrületes kalandok ellenére, melyeken a lányok két hónap alatt átesnek, alapvetően egyikük sem változik. Olyanok maradnak, mint a film kedves narrációval kísért nyitó képsorán: Vicky racionális, biztonságot és hűséget igénylő, Cristina pedig impulzív, folytonos izgalomra és változatosságra vágyó.
A rettegett/vágyott izgalom és kiszámíthatatlanság egy piros inges spanyol festő, Juan Antonio (Javier Bardem) képében toppan be a lányok életébe. Mindkét lány vonzódni kezd a férfihoz, akiről hamar kiderül, hogy lényegesen több, mint egy sekélyes szoknyapecér. Allen a tőle megszokott és elvárt nagyvonalú precizitással navigálja típusokat megtestesítő, de mégsem sablonos figuráit, és úgy aknázza ki a szerelmi sokszögben rejlő összes komikus lehetőséget, hogy közben mélyebb szinten abszolút komolyan beszél a férfi-nő kapcsolatokról.
Allen meglepő rálátással feszegeti azt a nők életében a szexuális ébredezés pillanatától jelenlevő dilemmát, amit a megbízható, fájdalmat rendszerint nem okozó jófiúk és a rengeteg szenvedést okozó, de sokkal izgalmasabb rosszfiúk közti választás jelent.
A főszereplő négyes összjátéka dinamikus és minden pillanatban szórakoztató, közülük is Bardem emelkedik ki, aki a három teljesen különböző nővel egyformán kiválóan működik a vásznon, és Juan Antonióként egy szuperférfit testesít meg, aki mindegyik nő számára azt nyújtja, amit az igényel - Cristinával csábító, Vickyvel érzékeny, María Elenával atyaian gondoskodó -, figurája mégsem válik hiteltelenné. Eközben a három fiatal színésznő nyilvánvalóan tobzódik a szerepében, de aki végül learatja a babérokat, az Allen, aki tökéletesen ülő szövegeket ad mindhármuk szájába, mert hetvenen túl is pontosan érti és érzi a párkeresés izgalmát.
