Az álmok valóra válnak - Ryszard Gaczkowski
Kisgyerekként arról álmodoztam, hogy hatalmas limuzinnal eljön hozzám egy titokzatos férfi, aki elárulja nekem a gazdagság titkát. Az otthon uralkodó szegénység szülte ezt az álmot. Korán vesztettem el apukámat, így a család fenntartásának
terhe anyukámra hárult. Amikor munkába álltam, az első fizetésemet két nap alatt költöttem el. Hamar felmondtam, és saját vállalkozásba kezdtem. A saját cégem viszont – habár jövedelmezően működött – több évre börtönbe zárt egy 20nm-es szobába. Egy nap meghívtak egy MLM előadásra, ahol elérhető gazdagság, nagyszerű, gondtalan élet és szabadság képét vetítették elém.
Elfogadtam a kihívást! Sikereket értem el, de a cég – sajnos – nem bizonyult elég tisztességesnek. Megszerzett tapasztalataimat és tudásomat két másik MLM-cégnél tökéletesítettem. Annak ellenére, hogy keményen dolgoztam, a hőn áhított életstílust meg sem közelítettem. Mert a sikerhez nem elég a jó termék, kell a jó marketing-terv is, hogy mekkora százalékban részesül a haszonban az, aki munkát fektet be.
Amikor tehát először találkoztam a Flavon Group ajánlatával és a marketing koncepciójával – amely merőben más volt, mint a többi –, főleg, amikor szembesültem azzal a ténnyel, hogy a cég 64%-ot oszt vissza a munkatársaknak, akkor már tudtam: SIKERRE VAGYOK ÍTÉLVE! Az, ami máshol csak álom volt, itt valósággá vált. Kezdetben nem mindenki volt olyan lelkes, mint én. Túlságosan megsebezte őket a más MLM-es cégekben szerzett tapasztalat. Volt, aki biztonságos távolságban várakozott, később pedig csatlakozott hozzánk. Volt, aki lemondott róla. És van, aki mai napig vár...
Ma hét éve, hogy beléptem a Klubba. Megváltozott az életem: elnöki limuzinnal járok, és másokat tanítok arra, hogy legyenek gazdagok. Befejeztem a rezidenciám építését. Egyre magasabb összegű jutalékok hizlalják a számlámat. Szabadnak érzem magam és sok üzletbeli barátom van, akikkel szívesen vagyok együtt a szabadidőmben is.
Milyen volt hét évvel ezelőtt? Hétmillió forint összegű hitelem volt; akik csak munkanélküliek és nulláról kezdenek, jobb helyzetben vannak. Megvoltak az első prezentációk, az első kudarcok és az első sikerek... Bizalmatlanság, kis üveg lekvár... Az én hitem és lelkesedésem már az első évben meghozta nekem a Team Leader plusz szintet. 2007 szeptemberében a cég születésnapján, Budapesten mit látnak a szemeim? A színpadon nagyobb a magyar gyémántok csoportja, mint Lengyelországban a Team Leadereké. És akkor feltettem magamnak a kérdést: mire várok? Eldöntöttem: hamar elérem a gyémánt szintet! Két hónappal később gyémánt lettem. És a következő évben: munka, nap mint nap előadások, új emberek, az ő hitük és lelkesedésük, a vezetőim sorozatos sikerei: újabb gyémánt és elit szintek, az elnöki szintem elérhető közelségbe került, de mégis elmaradt...
2008. szeptemberében 4. születésnap Budapesten. Egyike vagyok a sok gyémántnak, és a közönség előtt ígéretet teszek, hogy egy hónapon belül elérem az elnöki szintet! Most már nincs visszaút, az adott szót be kell tartani! Lengyelországba visszatérve én és a csoportom feszített munkatempóban dolgoztunk. Szárnyakat kaptunk! Mindenki hozzátette a teljesítményét a közös célért! A hónapot nagyszerű eredménnyel zártuk! Sokan sikereket értek el út közben, én pedig elmondhatom: Elnök vagyok!!!
Most jöhet a jutalom, és az életem legnagyobb utazása - Mexikó 2008! Talán itt fog megvalósulni a következő nagy álmom: 10 évvel ezelőtt arról kezdtem álmodozni, hogy egy hatalmas halat fogok ki Mexikó partjainál. Végre eljön az utazás napja. Cancúnba repülünk. Leszállunk. Barátságos mexikóiak és meleg szélfuvallat fogad.
Két busz vár bennünket, indulunk. Megyünk, csodáljuk az egzotikus táj képét és a szebbnél szebb szállodákat – vajon melyik lesz a mienk? Hirtelen egy hatalmas palota látványa tárul elénk – de jó lenne itt megszállni... a buszok arra tartanak – sokk! A szállodában megkapjuk az arany karkötőt, amely lehetővé teszi az összes kényeztetés igénybevételét. Két órákat alszunk, tengerben és medencében fürdünk, akkor és azt eszünk, amit akarunk, iszunk, táncolunk, egyszóval: pihenünk.
Paradicsomban érezzük magunkat! Ahány nap, annyi meglepetés: delfináriumba megyünk – delfin-puszi. Mexikó – maják városa, piramisok. Katamarán visz el a közeli szigetre; útközben búvárkodunk a kristálytiszta vízben, gyönyörködünk a színes halakkal és egzotikus korallokkal teli, szép víz alatti világban.
Akkor meghozom a nagy döntést: megyek, kifogom az én halamat. Vajon mellém áll a szerencse? Hisz csak egy dobásom van... Két amerikai társaságában hajózom ki – előbb ők fogják ki a halaikat: szép, 20 kg-os példányok. Most jövök én...valami hihetetlen erővel rántotta meg a zsinórt! Két órás harc után hirtelen egy hatalmas cápa fejét pillantom meg a víz felszínén... Sikerül vajon kihúznom? Még egy fárasztó óra és végre, itt van előttem a fedélzeten egy két méteres cápa! Gratulációt fogadok a helyiektől. Mindenki ujjong gyönyörű példány. Még itt is ritka az ilyen esemény. Megtörlöm a szemem. Most már hazamehetek. Csodás volt! Már tudom: AZ ÁLMOK VALÓRA VÁLNAK.
„Viszontlátásra a csúcson”
Ryszard Gaczkowski
